Hólyaghurut (cystitis)
A heveny hólyaghurut (cystitis acuta), a húgyhólyag leggyakoribb betegsége, és egyben a gyakorló általános orvos ezzel az urológiai kórképpel találkozik legtöbbször a munkája során. A fertőzést több, mint 90 %-ban a hüvely, gát, húgycső felől felszálló bakteriális gyulladás okozza. Leggyakrabban kimutatható törzsek az Escherishia coli, Enterococcus faecalis, Klebsiella pneumonia, Proteus mirabilis. A hólyaghurutot okozó baktériumok szervezetünkben normálisan is megtalálhatóak (gát, hüvely, vastagbél), de a húgyutakba jutva, a hólyagban már kórokozóként (pathogén) tartjuk számon és tüneteket okoz. A végleges kiírtásuk egyrészt azért nehéz, mert a szervezet nem mindig ismeri fel ellenségként, másrészt a hólyagban lévő körülmények bizonyos baktériumok számára ideálisak, sőt elektronmikroszkóppal megfigyelhető, hogy a hólyagfalhoz speciális apró tapadókorongokkal rögzülnek. Amikor egy kúra antibiotikum után tünetmentessé vált, a beteg még nem jelenti biztosan, hogy teljesen meggyógyult. Ilyenkor lehet, hogy csak annyira lecsökkent a baktérium-koncentráció, hogy tüneteket nem okoz, de a gyógyszer elhagyása után újra szaporodnak a kórokozók. Ebben az esetben, gyakran a kezelésnek még jobban ellenálló, makacs, antibiotikumokra rezisztens törzsek alakulnak ki. Ezek a tények felhívják a figyelmet a célzott antibiotikum-kezelésre, a baktérium tenyésztés fontosságára a kezelés előtt, és ha szükséges a kezelés után, annak bizonyítására, hogy sikeresen kiírtottuk a kórokozókat.
A tünetei a hirtelen fellépő fájdalmas, csípő, gyakori vizelés. A mindig fennálló gennyes vizelés mellett gyakori a mikroszkópos, vagy szemmel látható vérvizelés. A hólyaghurut nem jár lázzal, hidegrázással, amennyiben ezek kísérik a betegség vesemedencegyulladással szövődött. A genny kimutatása mellett, -ami a diagnózishoz elengedhetetlen-, igyekezni kell a baktérium kimutatására is. Ez steril pohárba levett középsugaras vizelet bakteriológiai tenyésztésével lehetséges. Az először jelentkező gyulladás esetén ennek kisebb a jelentősége, mert az általában egy 3-5 napos antibiotikumkúrával nyomtalanul gyógyul. A tenyésztésre elsősorban a visszatérő, vagy nem gyógyuló esetekben van szükség. A tenyésztés eredménye csak akkor lesz mérvadó, ha előtte 7-10 napig nem történt antibiotikumkezelés. Ellenkező esetben hamis, úgynevezett álnegatív eredményt kaphatunk. Amennyiben egyszerű esetről van szó, vagy nem történt tenyésztés, akkor a fluorokinolon antibiotikumok közül érdemes választani, ezek általában a "cipro"-val kezdődő gyógyszerek. Visszatérő hólyaghurut kezelése már lényegesen bonyolultabb és sokszor hosszú idő után lehet csak tünetmentessé tenni a beteget. Itt már nagyon fontos a tenyésztés és a célzott egyénre szabott kezelés.
Sajnos, bár tisztában vagyunk az antibiotikumok mellékhatásával, nem lehet az alkalmazásuk nélkül meggyógyulni. Igen fontos a szerepe a bőséges (2-2,5 liter) folyadékbevitelnek és orvosi vizsgálatokkal bizonyítottan jó hatásúak a tőzegáfonya kivonatai. A bőséges folyadékbevitel miatt az antibiotikumok hatása előbb érvényesül, és a panaszok is csökkennek, mert hígul a vizeletben a baktériumok koncentrációja. Makacs esetekben hosszútávú (3-6 hónap) kisdózisú antibiotikumkezelést, vagy olyan nők esetében, akiknél a házasélet után erősödik fel a panasz, az együttlét előtt javasolt alkalmazni, egy dózisban antibiotikumot, de szintén hosszabb ideig. Jó eredmények várhatóak a visszatérő Escherishia coli fertőzések esetén alkalmazott Urovaxon (leölt coli baktériumokat tartalmazó) gyógyszertől.
A krónikus hólyaggyulladás (cystitis chronica) tünetei szegényesebbek, kissé fájdalmas a vizelés, de a gyakoriság fennmarad. Kialakulását komplikáló tényezők (hólyagkő, hólyagdaganat, húgycsőszűkület, cukorbetegség) okozzák, mely miatt nem sikerül a fertőzést teljesen kiírtani.
Az interstitialis cystitis (szövetek közötti hólyaggyulladás) mind kialakulásában, mind terápiájában, mind pathológiájában különbözik a bakteriális hólyaghuruttól. A vizelet fájdalmas, gyakori, a hólyagkapacitás sokszor nem éri el a 80 millilitert, de a vizeletben nincs baktérium és a következményes genny felszámolása után is fennmaradnak a panaszok. A terápiája véglegesen nem megoldott. Tüneti kezelésként alkalmazható a hólyagtágítás, SP54 hosszútávú kezelés, ezek mellett több gyógyszer áll vizsgálat alatt.