Vesemedence gyulladás (pyelonephritis)
A vese leggyakoribb, legnagyobb jelentőséggel bíró gyulladásos megbetegedése, a heveny vesemedencegyulladás (pyelonephritis acuta). Általában a gyulladás a húgyhólyag felől, mint felszálló gyulladás következik be. Létezik a véráram vagy a nyirokáram útján terjedő formája is, de ezek előfordulása lényegesen ritkább. Az akut vesemedencegyulladásra jellemzőek a súlyos, általános tünetek. A többnyire magas lázat, hidegrázást, gyakran szeptikus lázmenetet, elesettséget, étvágytalanságot, deréktáji tompa, ritkán görcsös fájdalom kísér. A vesetájék kifejezetten nyomásérzékeny, a beteg ütögetésre fájdalmat jelez, és vékony alkat esetén a vese tapinthatóvá is válik. A vizelet erősen csíp és gyakori az inger, mely tünetek az alsó húgyúti gyulladást is jelzik, amely gyakran megelőzi a vese fertőzését. A tünetek egyértelműek, amit a vérvétel eredményei és a képalkotók (ultrahangos vizsgálat) csak megerősítenek. Amennyiben a gyógyszeres kezelés nem kezdődik meg időben, vagy komplikált formáról van szó, valamilyen másodlagos súlyosbító tényező miatt (pl.: ureterkő, cukorbetegség, csökkent immunrendszerű beteg) akut veseelégtelenség és húgyvérűség is kialakulhat, és/vagy a károsodott vesén összefolyó apró tályogok (pyelonephritis apostematosa). Ebben az időpontban már csak műtéti megoldástól várható siker. A gyulladás fokozódásának másik formája a vesetályog kialakulása, mely a kéreg elkülönült gennyes beolvadása. A tünettan itt is hasonló, de az antibiotikumkezelés hatástalan és a továbbra is fennálló tünetek miatt a tályog leszívására, becsövezésére, vagy a vese műtéti feltárására kényszerül az urológus.
Terhességi vesemedence-gyulladás (pyelonephritis gravidarum)
A terhesség során fellépő vesemedencegyulladás. A tünetei hasonlóak. A terhesség második harmadától gyakrabban jelenik meg, mely oka pontosan nem ismert. Több elmélet létezik, melyeknek valószínűleg mindegyike szerepet játszhat a kialakulásban. Feltételezik, hogy a terhesség során fellépő hormonális hatások miatt alacsonyabb nyomásúvá (ernyedtebbé) válik a veseüregrendszer és következményes vizeletpangás alakul ki. Másrészről a növekvő méh és a petefészek verőere (artéria ovarica), vesevezetéket komprimáló hatása állhat a folyamat hátterében. A kórkép gyakran jelentkezik és lényegesen többször kell invazív, műszeres beavatkozással kiegészíteni a terápiát, mint a terhesség nélküli esetekben. Ez a vesemedence becsövezéséből áll, melynek két módszere ismert: az oldalról beszúrt katéter (percutan nephrostomia), vagy a hólyag felől felvezetett és benthagyott kettős J vesevezeték-katéter.
Krónikus vesemedence-gyulladás (pyelonephritis chronica)
Amennyiben az akut pyelonephritis helytelen kezelése miatt nem gyógyul maradéktalanul, a folyamat egy lassan, de fokozatosan rosszabbodó, kevés tünetet okozó krónikus pyelonephritisbe megy át. Ennek a progrediáló betegségnek a végső állapota a krónikus zsugorvese. A tünetek szegényesek, gyennyes vizelés, baktériumot ürítő vizelet és fehérje vizelés mutatható ki. A betegek fáradékonyságról, levertségről, étvágytalanságról számolhatnak be és másodlagos magasvérnyomás jelentkezhet.